Ezüst ölelés

Ezüstcseppek voltak a pillantások

-a fatörzs alattunk keskeny csillagút-

fényévekre voltál bár tőlem

de pillantásom már sokszor

rádsimult.

A patakba szórtam

a hozzád írt szavakat

Gondoltam,valaki

talán még hasznát veszi,

mikor tenyerét

meríti meg a vízben,

s az arcához a vizet már

szavaimmal teli viszi.

Hát így történt.

Az ezüst sarló-ölelés

aratni még nem tudott.

De látod,fennmaradt az égen,

s azóta is fáradhatatlanul

csak ragyog.